A csontpótlás sok páciens számára ijesztő, de a valóságban egy jól tervezhető, bevált eljárás. A cél hogy olyan csontot hozzunk létre, amely hosszú távon stabilan megtartja az implantátumot, és kiszámíthatóan gyógyul.
A csont hiánya gyakori, foghúzás után a csont természetes módon sorvadni kezd., fogágybetegség mellett pedig gyakran eleve kevesebb csont áll rendelkezésre. Ha a csont szélessége vagy magassága nem elég, hagyományos implantátumot csak kockázatosan lehetne beültetni, ilyenkor kell a csontpótlás.
Mikor szoktunk csontpótlást javasolni?
Leggyakrabban akkor, ha régóta hiányzik egy fog, és a helyén elvékonyodott a csont vagy a foghúzás utáni megsüllyedt a csontgerinc is, főleg a frontterületen, ahol az esztétika különösen fontos. Sokszor kell csontpótlás a felső őrlő régióban is, amikor az arcüreg közelsége miatt kevés a csontmagasság, és arcüreg alap emelő (sinus lift) műtétre van szükség. Csontpótlást alkalmazunk parodontális gyulladások regeneratív kezelésében is, illetve olyan esetekben, amikor korábbi gyulladás, ciszta, vagy trauma miatt alakult ki csonthiány.
Sokáig „arany standardnak” számított az állati xenograft, de mi a gond vele?
A xenograft általában állati eredetű, leggyakrabban szarvasmarha vagy disznó csontból előállított, erősen tisztított ásványi váz. Azért lett népszerű, mert könnyen elérhető, jól tartja a teret, és sok esetben kényelmesen használható csontpótlóként.
A mai tudásunk alapján viszont egyre több adat szól arról, hogy a bovin xenograft anyagok egyik „előnye” – a lassú átépülés – hosszú távon hátránnyá válhat. Több publikáció foglalkozik azzal, hogy bizonyos xenograft részecskék nagyon hosszan, akár évekig a csontban maradhatnak. Ez önmagában még nem mindig probléma. A kérdés az, hogy milyen minőségű csont keletkezik körülöttük, és mi történik, ha a részecskék nem maradnak stabilan ott, ahol eredetileg voltak.
Klinikai beszámolók és összefoglaló munkák szerint előfordulhat részecske-migráció, tokosodás, idegentest-reakció vagy elhúzódó gyulladásos jellegű panasz. Ezek nem „mindennapos” szövődmények, de léteznek, és fontosak, mert a páciens szempontjából a cél nem csak az, hogy „legyen ott valami”, hanem az, hogy valódi, élő, teherbíró csont alakuljon ki. Mi hosszú távú stabilitásban gondolkodunk, ezért keressük azt a megoldást, amely a lehető leginkább a saját csonthoz hasonló végállapotot adja.
Mit jelent a BMG, és miért más mint a xenograft?
A Hungarodentalnál humán eredetű csontpótló anyagot használunk, ezen belül a Bone Matrix Gelatin (BMG) megoldást. Ennek a lényege, hogy emberi csontkéregből készül, és olyan csontfehérjéket, növekedési faktorokat is hordoz, amelyek a csontosodási folyamat elindításában szerepet játszanak. A gyártási és donorszűrési protokoll célja az, hogy a készítmény steril legyen, és a kórokozó-átvitel kockázata a lehető legkisebbre csökkenjen. A BMG-vel nem csupán „töltünk”, inkább egy olyan biológiai környezetet hozunk létre, amelyben a szervezet könnyebben tud új csontot építeni. A célunk az, hogy a beültetett anyag a gyógyulással együtt minél inkább átadja a helyét a saját csontnak, és ne maradjanak vissza tartós idegen részecskék.
A csontregeneráció egyik kulcsa az erek benövése. Vérkeringés nélkül nincs jó minőségű csontképződés, ezért kombináljuk a humán BMG-t a páciens saját véréből készített, speciális technikával előállított fibrin membránokkal. A szakirodalom „folded PRF”-ként (F‑PRF) ismeri azt a hajtogatásos eljárást, amellyel erősebb, rugalmasabb membrán készíthető, és amely lassabban esik szét, így tovább tudja támogatni a helyi regenerációt.
A BMG és az F‑PRF együtt egy jól formázható, stabil masszát ad. Ez a „sticky bone”. A gyakorlatban ez azért érték, mert a csontpótlás nem gurul szét, hanem ott marad, ahova terveztük. A sebészi területen pontosabban formázható, jobban a helyén tartható, és kiszámíthatóbb környezetet teremt a gyógyuláshoz.
Hogyan zajlik a csontpótlás a Hungarodentalnál?
A folyamat nálunk mindig előkészítéssel kezdődik. A csontpótlás nem csak sebészi kérdés. Regenerációt várunk a szervezettől, ezért a feltételek szigorúbbak. Fontos a jó szájhigiéné. Nem maradhat aktív gyulladás, kezeletlen szuvas fog, rossz pótlás, fogkő. Ilyenkor a fertőzéskockázat és a sikertelen gyógyulás kockázata is nő.
A beavatkozás előtt gyakran kérünk laborvizsgálatot is. Ennek célja, hogy lássuk a regeneráció szempontjából fontos paramétereket, és kiszűrjük azokat az eltéréseket, amelyek rontanák a gyógyulást.
A beavatkozás napján a páciens saját véréből veszünk mintát. Ezt centrifugáljuk, majd a trombocitában gazdag részt a humán BMG-vel összekeverjük, és fibrin membránokat is készítünk. A saját protokollunk részeként bizonyos esetekben célzott antimikrobiális komponenst is adunk a keverékhez. Ezután a kész anyagot a pótolandó területre helyezzük, és az ínyt zártan összevarrjuk felette. A varratszedés tipikusan a 21. napon történik.
A gyógyulás nem egyik napról a másikra zajlik. A beültetett anyag nem „kész csont”. A cél az, hogy az erek benőjenek, és a helyén fokozatosan új csont képződjön. Tapasztalat szerint 4–6 hónap után sok esetben már olyan állapot érhető el, amely alkalmas implantátum beültetésére, miközben az átépülés folyamata ennél tovább, akár 12 hónapig is tarthat.
Mit érdemes tudni a kockázatokról?
A csontpótlás sebészi beavatkozás, ezért vannak kockázatai. Ritkán előfordulhat sebgyógyulási zavar, fertőzés, sebszétnyílás, a graft részleges kilökődése vagy későbbi felszívódása. Külön említést érdemel, hogy mivel vérvétel is történik, annak saját ritka szövődményei is lehetnek. Mi ezeket nem elhallgatjuk, hanem megbeszéljük. A cél a kontroll és az előre tervezés.
Miért tartjuk ezt a megoldást páciensbarátnak?
Azért, mert a lehető legtermészetesebb végállapotot célozza. Olyan csontot szeretnénk, amely élő szövetként viselkedik, és hosszú távon is stabil alapot ad. A humán BMG és a páciens saját fibrin rendszere együtt olyan irányba mozdítja a gyógyulást, amely közelebb áll a valódi csontregenerációhoz, mint egy nagyon lassan átépülő, hosszan visszamaradó ásványi váz.
Ha implantátumot tervez, a legfontosabb üzenet egyszerű: nem az a kérdés, hogy „lehet-e” beültetni, hanem az, hogy milyen csontalapon, milyen minőségben, és milyen hosszú távú eséllyel. Mi erre a hosszú távú válaszra építjük a protokollunkat.
